Beszámoló az 1991-es budapesti Metallica koncertről

1991-ben 16 éves voltam, és amikor megtudtam, hogy a Monsters Of Rock utazó cirkusza Magyarországra látogat, azon belül pedig a Metallica is fellép, nyilvánvaló volt, hogy mindenképp megyek a koncertre.

Akkoriban kizárólag keményebb zenéket hallgattam, a többi banda nem is nagyon érdekelt, a Metallicára összpontosítottam. A jegyet elővételben vettem meg a régi Shark lemezboltban, 800,-Ft-ért, ami azért elég nagy összegnek számított.

Legnagyobb meglepetésemre aznap délután a Moby Dick teljes akkori tagsága a boltban tartózkodott én pedig megszeppenve álltam Kegyetlen Évek pólómban, amit aztán dedikáltattam a srácokkal. Na de vissza a beszámolóhoz. Eljött hát a nagy nap egy szakmunkásképzős osztálytársammal (Krisztián) indultunk a koncertre, már délután 2-kor találkoztunk a Népstadionnál. Én még akkoriban nem fogyasztottam alkoholt, mégis nyugodtan leírhatom hogy ez lett életem egyik legjobb, ha nem a legnagyobb koncertje.

A korai időpont ellenére mindenfelé rengeteg ember, indulás a kapuhoz, hogy minél hamarabb bejuthassunk. Rövid várakozás után elkezdődött a beengedés, hatalmas tömeg, a jegykezelés után pedig futás be a stadionba!

A küzdőtér előtt még egy jegyellenőrzés és egy zöldes színű karszalagot is kaptunk AC/DC felirattal, bebiztosítva ezzel, hogy a kettéválasztott küzdőtér színpad közeli részén lesz a helyünk!

Micsoda szerencse, megérte hamarabb érkezni!

Kb. félóra után le is zárták ezt a részt, a többi küzdőteresek, már kénytelenek voltak a kordonok mögé préselődni. Néhányan megpróbáltak átugrani és belógni, de ahogy láttam ez nem nagyon sikerült, akit elkaptak az őrök azt durván lökdösve vitték ki a nézőtérről. Mint mindenki tudja ezen a napon még Queensryche és Mötley Crüe lépett fel a Metallica előtt, utána pedig az AC/DC. Ezekről a koncertekről most részletesen nem írnék, mindenesetre örülök, hogy őket is láthattam.

Ez egyébként még csak a 3.-ik koncertem volt, lenyűgözve álltam a kifutókkal, fénycuccokkal és Marshall ládákkal telepakolt hatalmas színpad előtt, nem is tudtam mire számítsak. Emellett 2 óriáskivetítő is volt így mindenki jól láthatta az eseményeket. Úgy emlékszem a 2-ik, 3-ik sorig minden nehézség nélkül jutottam be, amikor felcsendült az intro, barátommal egymás vállát fogtuk. A nyitó szám az Enter Sandman volt, de bevallom őszintén akkor még nem volt meg a fekete lemez, (akkortájt jelent meg) így nem nagyon ismertem az új lemez dalait.

A Creeping Death már jobban esett barátom mellettem üvöltötte a szövegeket. Nekem akkoriban valamiért a Justice album volt a kedvenc lemezem így az azokról felcsendülő tételek okozták a legnagyobb örömet. A Harvester Of Sorrowra teljesen szétráztam az agyamat, imádtam headbangelni, a Metallica-ra pedig nagyon lehetett!

Kirk hozzánk teljesen közel pengetett, vágta az arcokat, ökölbe szorított kézzel biztatott mindenkit, amitől teljes eksztázisba kerültem. Nem akartam elhinni, hogy ennyire közelről láthatom a bálványaimat, miközben letaglóz az az iszonyatos fémes hangzás. A másik nagy katarzis az One című szám volt, az nagyon megmaradt bennem ahogyan fokozatosan durvult be a szám és a végére egy hatalmas pogo, headbangelés alakult ki a közönség soraiban.

Persze mindegyik szám hatalmas ovációt váltott ki, a kegyelemdöfést végül a Battery adta meg. A végén szokásos ereklyedobálás zajlott, amit akkoriban még nem kísértem kitüntetett figyelemmel. Pengetők, dobverők hullottak, sőt James még egy söröskorsót is bedobott, sajnos tőlünk messze. Ekkor a nagy zajban hallom, ahogy barátom üvöltve kiabálja nevem, én meg látom, ahogy éppen egy Metallica dobütőért harcol! Én is ráakaszkodtam legalább hatan fogtuk, a szívem majd kiugrott a helyéből. Próbáltuk húzni jobbra-balra de nem jutottunk dűlőre. Végül megegyeztünk, hogy 3-ig elszámolunk, aztán húzza mindenki meglátjuk mi lesz. Így sajnos a dobverő ketté tört, a szilánkok frankón beleálltak a kézfejembe, eme véráldozat révén sikerült megszerezni a felét, melyet ma is őrzök.

Vidéki rocker lévén hazautazni nem tudtam, így barátomnál szálltam meg, ahol zúgó füllel, fájó kézzel, teljesen kifacsarva, de boldogan aludtam el. A Metallicát még kétszer láttam (1993 és 1999), de egyik koncert sem tudta felülmúlni ezt az előadást.